Ahhoz képest, hogy James Cameront az elmúlt évtizedben többször próbálták leírni, mint a „technológia megszállottját, aki elfelejtett történetet mesélni”, az Avatar: Tűz és Hamu (Fire and Ash) érkezése után a kritikusok többsége (köztük én is) kénytelen egy mély levegővétel után újratölteni a jelzőtárát.
Íme a szakmai látlelet a harmadik látogatásunkról Pandorán:
Pandora sötét oldala: Amikor a tűz nem csak pusztít, de tisztít is
James Cameron nem csupán egy filmet készített; egy újabb ökoszisztémát emelt be a popkulturális kánonba, de ezúttal valami olyat tett, amire a Water (A víz útja) után kevesen számítottak: megmutatta a Na'vik árnyoldalát.
A narratíva: Vége a nemes vadember mítoszának?
Míg az első két rész éles határvonalat húzott a „gonosz égi emberek” és a „természetközeli, tiszta Na'vik” közé, a Tűz és Hamu végre belemerül a morális szürkezónába. A Varang vezette „hamu népe” (Ash People) érkezésével a film egyfajta belső, antropológiai konfliktussá válik. Itt a tűz nem csak egy vizuális elem, hanem a harag és a túlélési ösztön metaforája.
„Cameron végre meg meri kérdőjelezni saját utópiáját. A kérdés már nem az, hogy meg tudjuk-e menteni Pandorát az emberektől, hanem az, hogy meg tudják-e menteni a Na'vik Pandorát önmaguktól.”
Vizuális forradalom: A 48 képkocka diadala
Technikai fronton a film egyszerűen zavarba ejtő. Ha azt hittük, hogy a víz alatti jeleneteknél nincs feljebb, nézzük meg, ahogy a vulkanikus hamu száll a fluoreszkáló éjszakában.
-
A textúrák: A hamu népének bőre, a heghelyek és a vulkanikus üveg (obszidián) használata a fegyverzetükben olyan részletgazdag, hogy a néző szinte érzi a kénes levegő szagát a teremben.
-
A CGI láthatatlanná válása: Itt már nem „effekteket” látunk. A karakterek arcmimikája, különösen a Jake Sully-t alakító Sam Worthington és a Neytirit játszó Zoe Saldaña játékában, elért arra a pontra, ahol a technológia teljesen alázattal szolgálja ki az érzelmeket.
Dinamika és tempó
A film 160 perce ellenére egy pillanatra sem ül le. Cameron mesterien váltogatja a monumentális akciójeleneteket és a belső, családi drámát. A feszültség forrása már nem csak a RDA (az emberek) technológiai fölénye, hanem az a zsigeri gyűlölet, ami a különböző Na'vi törzsek között feszül.
Miért ez a sorozat eddigi legjobb darabja?
-
Mélység: Végre nem csak a környezetvédelem a téma, hanem az emberi (vagy na'vi) természet sötétebb bugyrai.
-
Kockázatvállalás: A film nem fél ellenszenvessé tenni olyan karaktereket, akiket eddig szerettünk.
-
Zene: Simon Franglen kompozíciói szakítanak a hagyományos törzsi ritmusokkal, és sokkal baljóslatúbb, rezesebb hangzást kaptak, ami tökéletesen festi alá a „tűz” pusztítását.
Végszó
Az Avatar: Tűz és Hamu nem egy biztonsági játék. Ez egy dühös, vizuálisan letaglózó és érzelmileg megterhelő alkotás, ami bizonyítja, hogy James Cameron még mindig az egyetlen rendező Hollywoodban, aki képes a grandiózus látványt valódi, lüktető lélekkel megtölteni. Ha az első rész a rácsodálkozás volt, a második a családé, akkor a harmadik egyértelműen a túlélésé.
Értékelés: 9.5/10 – Kihagyhatatlan, és igen, érdemes érte kifizetni a legdrágább IMAX jegyet is.
A cikkben megemlített színészek, filmek és sorozatok adatlapjai, egy kattintással megnézhetitek a filmek előzeteseit vagy kattinthattok egy színész, sorozat adatlapjára.
Armen Papaga
