A Barbie film kritika

Hi, Barbie! Mai filmünk a Barbie egy szakavatatlanok számára megdöbbentően mély társadalom és létfilozófiai üzenettel megtámogatott kor kritikai alkotás, mert ezek szerint egy olyan világban élünk, ahol ilyen dolgok történnek. A genderfilozófia legkiemelkedőbb szócsöve egy plastik mutáns szuperszingli szörny szülött, aki valahogy egyszerre dolgozik mindent és csinál abszolút semmit. Cool.

Viszont a tény, hogy ez a film nagyon intelligens és kifejezetten mély tematikai merítéssel operál, nem lehet neked meglepő, hogyha ténylegesen ismered a Barbie babák múltját. Úgyhogy most meg fogod is a Barbie babák múltját ténylegesen. Hé, ha nekem utána kellett néznem, akkor nektek is kötelező, kéz a kézben megyünk a pokolba. Let's go! A Barbie babák generációinak társadalomreflexiós múltja. Az első Barbie baba 1959-ben jött ki Amerikában, és mindenki fel volt háborodva tőle. Mert egyrészt, és ezt még most is nagyon nehéz nekem kimondani, ennek a babának... mellei voltak. 

Valami, ami akkoriban szupertilos volt, mert egy szexuális entitásként jelölte meg a játékot. Másrészt a baba nem nézett a gyerek szemébe, így elbámult a távolban, mint valami kőkorszaki girl boss. Ezzel érzékeltetve, hogy ő nem egy tradicionális baba, hanem egy díva. És végül a legfelháborítóbb tulajdonsága az volt, hogy a doboz hátára írt háttér sztori alapján Barbie egy modell volt, azaz volt munkája. Dolgozó nő! Ismétlem! Dolgozó nő! tehát már a kezdetek kezdetén is kifejezetten progresszív volt, és ez a továbbiakban sem történt másként. 60-as Barbie megkapja a házát és a barátját Kent. Ismételten kitör a pánik, mert nem csak, hogy ennek a lánynak saját ingatlanja van, de a férfi költözik be hozzá. Viszont mindemellett a kínos kor elemek is megjelennek ebben az időben. Ki jön az első fekete bőrű Barbie, akit nem hülyéskedek, színes bőrű Franci-nak hívnak.

No comment! Emellett pedig megjelennek az alternatív babák, például a baby csőz Barbie, aki kap kiegészítőket, mint például egy füzetet, ami arról szól, hogy hogyan fogyjál le, és egy dolog van beleírva, ne egyél! Szerintem ez a női társadalomnak nem fog problémát jelenteni a jövőben. A 70-es Barbie hippi ruhát kap, amivel szinte azonnal eléri a világbékét. Ezzel ugyanis ráveszi az idősebb, konzervatívabb szülői réteget, hogy hippi kulturális tárgyat vegyenek a gyerekeiknek. 80-as Barbie a szélesedő középot az osztályra reflektálva megjelenik az első ténylegesen fekete bőrű, ténylegesen Barbie, és tökéletesen mintázván a társadalmi korrekció túlzásba eső tendenciáid, ez a Barbie azonnal asztronauta lesz! 3 évvel később viszont mindez valóságá is válik. 90-es Barbie 1000 új szakmát kap, és az alakja ténylegesen próbál nőies idomokat implementálni, ez király, de ezek mellett megjelenik a beszélő Barbie, ami elsőként olyan dolgokat képes kimondani, hogy menjünk vásárolni, és a matek nehéz!

 Zseniális! A 2000-es Barbie elválik Kenttől, mert a hivatalos álláspont alapján all the single ladies A 2010-es Barbie pedig az inkluzivizációs trendeket követve életében először változatos testképpel jelenik meg. A kevésbé idealizált alakú babáknak mindenki örül, majd senki nem veszi meg őket. És ennyi. Persze rengeteg féle fajta babát kihagytam a felsorolásból, a mentális egészségeteket szem előtt tartván, de szerintem a tendenciát így is megfigyelhetitek. A Barbie baba egy reflexiós leképezése annak, hogy milyen ideálokat akar elérni, és milyen problémákkal kell megküzdenie a női társadalomnak. Úgyhogy jöjjön most a Barbie felsorolás. A film egy refleksziós leképezése annak, hogy milyen ideálokat akar elérni, és milyen problémákkal kell megküzdenie a női társadalomnak. A történet szerint Barbie gondtalanul lengeti életét Barbie országban. Barátkozik a többi Barbival, jót mullat a végtelen kenek féltékenységi küzdelmein, házibulizik, nabzik, éli az életét. Egy napon azonban elfogja egy egzisztenciális pánik, és elkezd félni a haláltól. Ez az élmény arra sarkalja, hogy átutazzon a való világba,

és felkeresse a lányt, aki játszik vele, hogy megkérdezze, miért játszunk depressziósat mostanság. A kaland azonban itt durvul, csak be igazán. Ken is vele utazik, és átérve a mi valóságunkba, ráébred, hogy ezt a világot a férfiak uralják. Egy helyzet, ami borzasztóan megtetszik neki, ezért visszaérve Barbie országba, be is vezeti a férfi ural. Barbie közben rájön, hogy egy kislány helyett egy nagy lány játszott vele, és a női lét jóval komplexebb kihívásokkal rendelkezik, mint ahogy az se Viszont nincs ideje mindezt átgondolni, mert az őt gyártó Mattel cég vissza akarja zárni a dobozába, ahonnan kilépett, Erre viszont ő már képtelen. Visszamenekül Barbie országba, ahol közben a kenek átvették az uralmat, és még vagy 40 faking dolog történik ebben a filmben. Atyaég! Oké, szóval íme az első hollywoodi film, ami konkrétan egy Youtube komment alapján született. Látjátok, nem hiába mondjuk, hogy érdemes lájkolni meg kommentelni meg ilyen dolgok. Viszont ez a film dugig van töltve témával. Egyik releváns társadalmi diskurzusról ugrunk át a másikba, a hangulat úgy hullámzik, mint a holtenger. Érted, van itt szó a női szerep modernitása,

a női férfi kapcsolatok kihívásairól, patriarhátus nyerteseiről és veszteseiről, az életkorral járó prioritásváltozásról, és az élet mint olyan értelméről. Csak ennyi? Ja, és ez így egy hatalmas tartalmi káosznak érződhet, de ez abszolút nincs így. Egyrészt ez a tematikai ugrálás abszolút hiteles, mert a film úgy tálalja a cselekményét, mint ahogy kislányok játszanak a babákkal. Lejátszik egy jelenetet, megunja, és azonnal átugrik a következőbe. Emellett rengeteg fizikai elem is utal erre az értelmezésre, a karakterek bábú mozgása, a dialógus hiperverbalitása, Barbie ország folyamatos átrendeződése. Ez a film mind szerkezetében, mind tematikájában, mind alkalmazott vizuális gegyeiben egy történet, amit kislányok játszanak el a játékaikkal. És hogy honnan tudom én ilyen határozottan, hogy hogy néz ez ki? Nos, felmentem internetre és megkérdeztem 43 hat éves kislányt, hogy hogyan babáznak. Várjátok ez szarú hangzik! Toxic Gossip Train Chugging along

Disinformation! Na most másrészt, ez a narratív káosz azért nem irritáló, mert tökéletesen egységesíthető. Számtalan problémát vett fel a film, de mind összefoglalható a modern női korélmény elemzése alatt. És ez, ahogy beszéltük, a Barbie babák évtizedek óta képviselt értéke, így pedig egy nagyon hiteles adaptációt kapunk ezzel. Harmadrészt, és talán ez a legfontosabb, ez a káosz azért nem rossz, mert a történet rengeteg témát feszeget, de könnyű meglelnünk a központi szállat, hogyha a főszereplőre fókuszálunk. Ez a történet ugyanis végervényesen Barbie nővé érése. Az egész cselekménysort az indítja be, hogy Barbie talpa kilapul. Nem. Nem, szirmai! Nem rakod fel a lábadat az internetre! Szóval a talpa kilapul, azaz egy drasztikus fizikai elváltozást érzékel magán. És igen, ez egy metafora minden serdülőnek, de leginkább minden lánynak nagyon fontos időszak az életében, amikor eljönnek ezek a testi változások. Barbie tehát a lapos talpával konkrétan kilép a gyerekkorból, és a film során felfedezi, hogy milyen nőnek lenni, annak minden szépségével, kihívásával és fájdalmával együtt.

Mindent összefoglalván tehát ez egy nagyon mély, nagyon részletes és nagyon gazdag tematikájú történet. Nem mondom, hogy a sztori felépítésen nem olyan hisztérikus idegzetű, mint egy focista az IQ-teszt előtt, de a filozofiai és társadalmi mondani valója csodálatos. Ennyit a történetről, és őszintén sajnálok minden filmkészítőt, akinek a jövőben el kell majd mondania, hogy az én filmem? Ó igen, az nagyon komplex, nagyon részletes történet, azért nem egy Barbie film! De nem rossz! A sztoryspoilerszebb részeiről majd később fogunk beszélni, de akkor most nézzük meg pár másik elemet a filmben, amit nagyon értékesnek tartok. A humor! Tökéletes! Ez az egyik legviccesebb film, amit az évben láttam. A film, ahogy narratív szerkezetében, úgy humorában is, 40 különböző stílus tört vőz, jelen van a fizikai humor, a hiperverbális humor, szituációs és metavice, z-generációs és x-generációs poénok is. Ismét egy aspektusa a filmnek, amit abszolút nem vártam, de nagyon sokat lendít az élménye. Kate McKinnon parabarbija fantasztikus, és Will Ferrell, mint a halálhülye apa karakter, itt is csodálatos.

Kíváncsi vagyok, hogy melyik lesz a harmadik epizód, a Will Ferrell egy játékadaptációs filmben rossz vezetőt játszik trilógiában. Ha már itt tartunk. Amikor kiderült, hogy a Mattel cég nem csak egy létező entitás ebben az univerzumban, de egy nagyon fontos szerepet is kapnak a narratívában, olyan sebességen repült át a szemgolyóm a saját koponyámon, hogy beleláttam a gondolataimba. Viszont a Mattel cég egy kapitalista nyomortanya, a dolgozói pénzéhes profitparasztok, és ami a legfontosabb és leghumorosabb a jelenlétük abszolút nem befolyásolja a végkifejletet. Megjelennek, fontoskodnak, majd amint eljön az idő tanulságra, teljes mértékben eltűnnek a cselekményből. Úgy gondolom, hogy ez volt a helyes lépés, és gratulálok nekik, hogy rájöttek, hogy abszolút nem szükséges, hogy ténylegesen jó képet alakítsanak ki magukról a filmben. Így is retteltes pénzt szedtek össze ezzel a filmben, a legkevesebb, ami így elvárható, hogy kimaradnak a művészeti aspektusából a filmnek. Na most, ha már művészet. Ez a film gyönyörű.

Hány ingerkeltő, de gyönyörű. Amikor a Barbie brand vizualitására gondolunk, nagyon könnyű átcsúszni a gicsbe, és ezért ez a filmkészítőknek se volt nehéz. Mindezek mellett viszont a Gitch egy céltudatosan és komikusan használt elem. A szeddizájn Barbie országban elképesztő, a zene tökéletesen passzol az eseményekhez, főleg azért, mert a dalszövegek konkrétan leírják, hogy mi történik, mintha kislányok dalon esznának játszás közben, és a tánckoreográfiák meg a világok közti átutazások animációi hibátlanok. Ez egy nagyon-nagyon szépen, nagyon-nagyon ronda film, abszolút díjeséges. Oké, szóval a sztori gazdag és részletes, a humor a helyén van, a látvány pedig hibátlan. Mindezektől függetlenül viszont az élmény maga egyértelműen a főbb szereplőkön múl. Úgyhogy most nézzük meg ezeket a főbb szereplőket, és ez most szuperspoileres lesz. Kint az ikon, majd látod, hogy mikor lehet visszakapcsolni. Addig nézz!

Olyan fantasztikus látvány vagyok. Barbie egy remek főszereplő, akinek a fő tulajdonsága az, hogy naív. Ezt pedig abszolút nem szabad összekeverni a butasággal. A naív hős információ hiányában van, a buta hős pedig mentális kapacitás hiányában van. Barbie tehát egy abszolút szerethető és tisztelhető entitás, aki viszont mindezek mellett nem egy szuperhős, és ez egy hatalmas eredmény manapság. Mindjárt jön Marvel. A lényeg tehát, hogy ez a Barbie baba nem egy Barbie baba, nem egy szimpla paródiája a szőke buláknak. A felnővési történetek kiváló, ahogy a női ismerőseim elmondták, kifejezetten hiteles is. Én például abszolút imádtam azt a probléma soroló monológot, amiben végigveszik, hogy milyen irrealis elvárásoknak kell megfelelniük a létező nőknek ebben a világban. Tudjátok, amikor mondják, hogy a nőknek egyszerre kell vékonynak lenniük, de a body positivity movement miatt azért kell, hogy legyen alakjuk is. Tehát az elvárás javarészt az, hogy egyszerre legyen vékony és kövér. Ja Istenem, egy csodásan megírt, panaszkodásnak tűnő, de igazából ilyen társadalomterápiás célzatú kirohanás volt ez. Egy kicsit irigykedem is, hogy a srácok nem kaptak ilyet. Viszont Barbess kalandjai akkor lesznek igazán izgalmasak, amikor szembesül a patriarchátussal. Egyrészt tök jól bemutatja a többi Barbival karöltve, hogy a nők hogyan tudják kiátszani a saját hasznukra a patriarchátust. Térel abban a jelenetben, amikor hallgatják az éneklő keneket, és úgy tesznek, mintha érdeklődnének irántuk. Ez nagyon-nagyon jó jelenet volt, de rohadt fájdalmas. Én is hallottam már azokat a mondatokat, amiket mondtak ott, amikor így, tudjátok, mesél a srác valamiről, és a csajcsok ott is így, tényleg? Wow! Ennek a filmnek hogy van pofája szembesíteni a valósággal? Kikérem magamnak! Másrészt persze Barbie nem elégszik meg ez a status quo-val, ami nagyon inspiráló és kifejezetten érdekes rálátást nyújt a jelen korunkban zajló küzdelmekre. A harmadrészt viszont mindezek után Barbie találkozik Istennel, aki az anyja és a kezét megragadván egy létfilozófiai látomáson keresztül megtanulja, hogy az élet egy novellakötet, aminek minden fejezete önmagában érték, így pedig végérvényesen nemi kötelességektől, inkább vélt vagy valós társadalmi szerepektől és a szó szerinti haláltól függetlenül az élet önmaga értéke. A személyiség pedig egyenliségében eredendően tökéletes.

Ez honnan jön, bazdmeg? Barbie drága, chill! Összefoglalván tehát a karakter maga nem túl komplex, egy egyszerű plastik hüvely, akin keresztül és aki segítségével viszont számtalan nagyon érdekes tanulságot lehet eljátszatni. Oké, és akkor beszéljünk Kenről. Ken egy sokkal problémásabb karakter. Alapvetően jó indulatú, de mivel Barbie rosszul, vagy még inkább figyelmetlenül bánik vele, fogékonnyá válik a patriarchátus hívó szavára. Ettől pedig abszolút nem lesz gonosz vagy rossz, csak ő is naív. Azt hiszi, hogy a patriarchátus adta kontroll és irányítás, meg hogy a belső vívódásait is. Ez persze nyilván abszolút nincs így, viszont én attól féltem, hogy miután Barbie kapott egy ilyen inspiráló montást a női lét csodáiról, majd Ken is fog kapni egy ilyet. Egy filozófiai monolog mentén megfogalmazza, hogy miként találja meg Ken a lelki nyugalmat. De hála Istennek nem. A film nagyon okosan és szerintem nagyon jó indulatúan azzal zárja le Ken küzdelmét a modern férfi identitás válsággal, hogy öreg, szurkolok! Találd ki, hogy mitől vagy te!

Ken, azaz férfi, tanul meg szeretni magad magadért, és kezdj el kialakítani egy új identitást ebben a modern változó világban. Mert annak ellenére, hogy you are enough a rendszer, amiben élsz egy alapvetően idejét múlt viselkedést erőltető és káros elvárásokat támasztó berendezkedés. Patriarhátus neked se segít igazán, hogyha jobban belenézel, úgyhogy ideje egy új fejezetet nyitni. Kegyetlenül őszinte és őszintén nem kegyetlen állásfoglalás ez. Persze abszolút nem kell vele egyet érteni, hogyha nem értesz vele egyet, de tagadhatatlanul egy összeszedett és jól felépített vélemény. Ami nem férfi gyűlölő. Kussoljál, Bill Mayer! Olyan egyszerű lett volna a lelkileg összeomlott Kenbe így jól belerúgni a Barbie-nak, hogy ha-ha-ha, mocskos férfi dögöljé, de nem tette. Megpróbálta megérteni a helyzetét, és megpróbálta kisegíteni ebből a nyomorból. Ez nem férfi gyűlölet! Na mindegy, Bill Mayer egy idióta. Szóval... Szóval, nekem nagyon tetszett ez a megoldás, mert annak ellenére, hogy ez egyértelműen nem Ken filmje, sőt, a háttérben van szorítva, ő is kapott egy kis filozófiai kidolgozást, egy saját üzenetet és egy lehetőséget, hogy majd valamikor a jövőben legyen egy Ken film is. Mondjuk most! Lehet, hogy Bill Mayernek tényleg igaza volt. Release the Ken cuts! Azt akarjátok mondani, hogy a Barbie film a női lét élményéről szól, és ebbe valahogy nem fért bele, hogy a férfiakat sajnáljuk? A franc egyemeg! Manapság mindenki áldozat.

A nők, a kisebbségek, a melegek... Én is áldozat akarok lenni. Azt mondjátok, hogy nőnek nehéz lenni, de férfinak is nehéz lenni. Egy férfi legyen izmos, mert az szexi, de ne túl izmos, mert az ijesztő. Legyen 180 magas és 20 centi hosszú, mert őszintén mi a faszt akar amúgy? Tudom, hogy ezen nem lehet se sminkkel, se operációval segíteni, de kellett ilyen genetikával születned. Egy férfi legyen magabiztos, de miért ilyen biztos magában? Mit kompenzál? Keressen pénzt, de ne csak a pénzt keresse. Orientálja az életét a munkája irányába, csak ne legyen mun legyen a család vezére, de ne főnökösödjön. Csinálja azt, amit mondanak neki, csak ne úgy, mint egy szolga akarja csinálni, amit nem akar csinálni. Legyen szakmája, hobbija, családja és szabad ideje rám, a szüleire, a gyerekeire, a haverjaira és miért nem képes kialudni magát? Legyen érzékeny, de ne érzelegjen. Tanuljon meg sírni, csak ne előttem, mert az fúj. Egyik pillanatra a másikra akkor most kezdjen el tökéletesen kompetensen beszélni az érzelmeiről, annak ellenére, hogy amióta létezik emberi társadalom, ezt egy generá generációnyi férfi se gyakorolta előtte még soha. Csak így lesse el, hogy kell elkizni mondjuk a nagyapjától, aki még átölelni se volt hajlandó. Ne nyavajogj te férfi, legyél férfi és menj el nyavajogni egy pszichológushoz, de erről ne szólj senkinek, mert betegnek fognak titulálni. Támogasd a női társadalmat, csak ne legyél feminista, mert akkor a haverjait kis picsának fognak tartani. Legyél agresszív, de ne legyél agresszív. Akkor lehetsz agresszív, amikor lehetsz agresszív. Ezt nem mondjuk meg mikor van tipped be, és hogyha r Ez nagyon jó eset.

Oké, viccet félretéve ez abszolút nem hiányzott a filmből. Viszont egyrészt nagyon szórakoztató volt megírni ezt a monológot, másrészt pedig ezzel azt akartam kihangsúlyozni, hogy a Barbie filmhez hasonló társadalmi, terápiás filmekre mekkora szükségünk van manapság. És azt mondj gyerekek, hogy ennek a célnak az elérése érdekében Hollywoodra van szükségünk. A Barbie film egy tökéletesen hollywoodi alkotás. Egy játék franchise-on alapuló látványos őrület, ami a szakmai tehetséget legjavát indította harcba, és mindezek mellett képes volt egy meglepően mély, részletes, lényeglátó és tanulságos történetet elmesélni. Ez a film egy csodás élmény volt, abszolút imádom, hogy a LEGO Movie nyomán a márkafilmek ilyen minőséget próbálnak belőni maguknak.